1. nap »»

(evezés: Vyssi Brod – Rozemberg 10.5 km)

Június 1-jén reggel 8 órakor gyülekeztünk a Fôiskola parkolójában – majdnem mindannyian, mert Adrenalin Kapitány órája megint a szokott negyedórát késte. Fél kilencre betuszkoltuk magunkat az autókba.

A nagy út elôtt még beugrottunk, hogy az egyik mikrobuszon bütyköljünk valamit a szakszervizben... sikerrel.

A tervezett délután 3 órás érkezés – cseh pillangók sorfala közt – 15.05-re esett. Vyssi Brodban fél négykor mindenki vízen volt.

A helyismerettel nem rendelkezôket 16.15-kor már a frász kerülgette. Nem értették milyen indíttatásból jöttek ide másfél métereseket zuhanni és gátanként 30 liter vizet benyelni.

Az elsô gáton rögtön két hajó is bemutatta, hogy milyen a tengeralattjárók sorsa. Majd a biztonság kedvéért

a második gáton Öcsi ismételt egy féleszkimót, majd gyakorlásképp harmadszor is megfürdette vendégsztrókját. Már ekkor felmerült bennem a szétültetés gondolata, amit meg is osztottam Adrenalin Kapitánnyal, aki szokása szerint megint kicsit hamarabb szállt ki kenujából, mint ahogy a partot elérhette volna.

A következô nagy kanyarban egy kis kocsma várta szomjas csapatunk. Itt láttam elôszôr reflex nélkül padról hanyattesni valakit – késôbb kiderült egy korábbról ott idôzô cseh társaság abszintelôs tagja volt, akiket

a késôbbiekben napjában többször is leelôztünk. (?!)

Kb. 6-kor érkeztünk a meseszép Rozembergbe, ahol a híd mögött és a gát elôtt erôt gyûjtöttünk egy itatásra szakosodott mûintézményben.

Ennek eredményeképpen a gátat mindenki bátran és hiba nélkül vette.

7 körül megérkeztünk a kempingbe, ahol már ”a IMI” fôztje várt bennünk. Említett szakács zord külsejébôl egyenesen nem következett, hogy ehetô lesz a vacsora, de ebben nagyot tévedtünk. Desszertként kicsit elidôztünk

a legalább 5 literes mangalica-zsíros bödön felett, ami, túravezetônk Pepe Kapitány hazaijából való volt. Mellesleg

a túra alatt teljesen fölettük, nem kevés mangalica kolbász és szalámi kíséretében. (Isten áldja érte a kapitányurunkat!) Sátorverés után a kemping kocsmájában múlattuk a nyárestét, majd néhányan nekilódultunk

a városka utcáinak. Szezonkezdési hangulat uralkodott, de azért már nem azt tapasztaltuk, amit márciusban. Néhány cseh-remek felhörpintése után nyugovóra tértünk sátrainkba.

2. nap »»

(evezés: Rozemberg – Krumlov 23 km)

Éjjeli áldás – esô formájában – kísérte álmunk, de ébredésre már csak a sátorponyvákon hagyott nyomot.

Táborbontás után kiadós reggeli következett, majd a csapat egy része a kísérôkocsikkal a krumlovi kemping felé vette az irányt. Menet közben a hajószállító tréler defektje és a szinte folyamatos útlezárás sem szegte kedvünk.

A Rozemberg városka fôterén végrehajtott emelômentes kerékcsere még egy kis reggeli tornával is felért. Krumlovban gyorsan kiépítettük táborunkat és visszatértünk, hogy a távot vízen is teljesíthessük.

Hátrahagyott társaink értetlenül fogadták késlekedésünket, de maguk szórakoztatására a lucernán nevelkedett pultos csajokat bámulták. Volt, aki háromszor állt sorba...

11 óra tájékán vízre szálltunk, hogy leküzdjük a mára rendelt 23 km-es távot.

Gyönyörû környezetben kanyargott a Moldva, igazi mesébe illô vidék, óriás fenyôk sorfala közt. Közeledtünk Brannná kikötôje felé, ahol hideg sörutánpótlásra is számíthattunk. A hétvége miatt jelentôsen megszaporodtak a más úszó alkalmatosságok is, így többen próbára tehették idegen nyelv ismereteiket.

Brannából délután kettô körül távoztunk, hogy néhány kilométer múlva lerohanhassuk a helyi vikingek táborát Zátonban. A rövid út alatt kiderült, hogy a sok kétszemélyes kenu közt akad egy hármas is. Karesz egy potyautast talált a hajójában, aki hosszas vallatás után a Jack Daniels nevet árulta el. Sorsa Krumlovban végleg megpecsételôdött...

Záton és Krumlov közt már suhantak szárnyashajóink. A krumlovi kemping elôtt még megküzdöttünk két barátságos gátszörnnyel, akik nem fejtett ki nagyobb ellenállást. A papírgyári különösen nem, mert Adrenalin Kapitány ötször is teljesítette. A kis videóban rögzített cseh úriember még visszaadta a Roli sisakját és tovább zúztunk a mai utolsó gáthoz, ahol némi vízlocsolás és egy nagyobb kanyar után elértük az addigra már – velünk ellentétben – teljesen kiszáradt sátortáborunkat.

“A IMI” ismét kitett magáért és egy egész napos ázós babázás után... megfôzte azt.

Este rövid – már akinek – krumlovi városnézés következett. Aki még nem látta az okvetlen nézze meg Zsenya képgalériáját, aki néhány kép erejéig nem átallott hason feküdni a fôutca kövén, hogy megfelelôt exponálhasson. Felejthetetlen díszletek közt leöblítettük az út porát és lassan aludni tértünk. Éjjel kicsit zuhogott, egyesek horkoltak (nagyon), de szerencsésen átvészeltük az éjszakát.

3. nap »»

(Ceske Krumlov álló nap)

A magasságos jól érezte, ha esni kell, akkor ezt a napot kellett választania. Ennek fényében a délelôtt lustálkodással telt, illetve a kocsmai „NON-STOP ügyelet és pultoslányok cikizése”. Volt társunk, aki reggel 8-kor elindult, hogy húsz koronásokat dobáljon a zuhanyzópanelbe és délután 2-kor még mindig csak a kocsmapultnál tartott.

Este végre együtt nekilódultunk a Krumlovi vacsorázásnak. Mivel “A IMI” szerint a Babilon már nem a régi ezért

a Fekete Kecskébe vettük az irányt. A túravezetôség már lenyomott 4-5 csülköt, amire odaértünk, de azért maradt nekünk is. Néhány Beherovkát és sört rádöntöttünk a vacsorára és elindultunk várostnézni. Voltunk kilátni, lestünk macit, (gyôztem kiszorni a sok brummogóst a fotógalériákból), alkottunk szoborcsoportot és megtekintettük

a Rómeó és Júliából az erkély jelenetet Anya és Apa elôadásában – nagyon megható volt...

Ezután szétszéledtünk, hogy Krumlov kiskocsmáiban újra és újra összetalálkozhassunk. Nagyon jól sikerült este volt, amit a Kemping sörivójában zártunk, ahol Zozi tagtársunk aktuális kormányos-avatását is elvégeztük.

Még néhányat derültünk a helyi hangosbemondó cseh szavain aztán pár órára felfüggesztettük az ügyeletet

a kocsmapultnál.

4. nap »»

(Evezés: Ceske Krumlov – Zlata Koruna 20 km)

Reggel kicsit borongósra sikeredett az ébredésünk, de azért hatalmas lelkesedéssel törtünk az elôzônap már

a partról feltérképezett gátaknak. Krumlov városka kb. 4 kilométeres szakaszán 4 gát állta utunkat. Az elsôn csak

a hajójukat cseppetsem féltôk (én) nyerhettek élményt, mert egy közvezlen a vízszint alatti vaslemez és rengeteg hatalmas szikla állta utunkat. Átemelés után következett a világörökség festôi belvárosa. Adrenalin kapitány rajzfilmbeillô elmerülése után – ismét nem borult ki a kenu, csak elmerült a térdig érô vízben. Kiöntve a 200 liter vizet könnyedén folytathattuk útunk a harmadik gáton keresztül az utolsó, egyben legnagyobb gátig. Itt a szép számú, fôként ázsiai közönség elôtt bemutathattuk vízijártasságunk. A közel egy óra alatt többször, ki-ki kedvére való hajónemekben teljesíthette a csózdát. A tökéletes produkciót csak Abszint Kapitány vízalatti szólója színesítette, de másodikra már ô is sikeresen abszolválta az akadályt. A vízi kalandok után egy kis kávéház – szemmel láthatóan másfajta vendégekhez szokott személyzetét kápráztattuk el a „ten pivo und zehn Beher” uniós, verbális pempôvel. Kicsit kikerekedett a pincérkisasszony szeme, de azért elkezdték kitalicskázni a teraszra a kért folyadékokat.

Elhagytuk Krumlovot és egy természetvédelmi területen haladtunk keresztül, miután jókat derültünk Cseh barátaink humorán, akik a hídra szerelt érzékelô segítségével az áthaladókra egy kis égi áldás zúdítottak.

Zlata Korunáig 20 kilométert tettünk meg csodás hegyek és fenyvesek közt. Délutánra már a mindennél fényesebben ragyogó is felénk fordította orcáját.

Ahogy így evezést mímeltünk valaki elkiáltotta magát, hogy PIVO. Erre kinyúl egy kar az erdôbôl és int, hogy jó helyen járunk... és tényleg jó helyen jártunk. Az erdô közepén egy példásan rendben tartott kis telepen hideg sört finom kolbászokat kínáltak felénk. Egy röpke félóra alatt zenés-táncos szórakozóhellyé varázsoltuk a helyet. Nagyon jól sikeredett kis délután volt ez. Egy gátat még leküzdve – már aki, mert Adrenalin Kapitány megint kiugrott

a jármûvébôl – elértük Zlata Korunát. Kellemes környezetû kempingben sátratvertünk, majd nekiláttunk “A IMI” fergeteges pincepörköltjének. Vacsora után egy közeli kocsmában néhány túratársunk elérkezettnek látta az idôt, hogy dob koncertet adjon. Ez nekem ugyan tetszett, de valamelyik szomszédnak kevésbé, mert egy hivatalos közeg véget vetett a csendháborításnak. Feltûnés nélkül átlibbentünk egy másik ivóba és ott folytattuk az estét. Éjfél magasságában némi zöld színû helyi italkülönlegesség a fellegekbe repítette a társaság abszintjét. Innét reggelig majd valaki elmeséli a történteket...

5. nap »»

(Evezés: Zlata Koruna – Borsov 23 km)

Már korán nekiláttunk a sátrak közti tántorgásnak, azért, hogy a társaság távolabbról érkezett része is idôben hazaérjen. A vártnál simábban és fôleg idôben rátettük magunkat a folyóra. A Borsovig hátralévô 23 km-t csak egyszer szakítottuk meg egy indiántelepnél egy laza sör erejéig. Leküzdöttünk egy X-es gátat, amelyet márciusban az elszántabbak leküzdöttek, most ugyanez víz hiányában teljességgel lehetetlennek mutatkozott.

A borsovi híd lábánál már az ebéd illata szállt felénk. “A IMI” még búcsúzóul is jót fôzött.

Felkötöztük a flottát és hevenyészett búcsúzkodásba kezdtünk. A határ után még mindenki vámmentes suvenírokkal vértezte fel magát és irány haza. Hat óra körül már a szombathelyi flasztert koptattuk. Mindenki tovaindult a saját végállomása felé.

Jól sikeredett 5 nap volt, reményeink szerint nem az utolsó hasonló élményünk.

Ôsszel talán a Dunajecen sikerül ismét hasonló élményekhez jutnunk.

Újfent köszönet a Vadkacsák csapatának a “pörfikt” szervezésért!!!

hodzsi